ÉN IS A MIKESBE JÁRTAM!

Iskolánk fennállásának 150. évfordulója alkalmából egykori diákjaink írtak a Mikesben töltött éveik emlékeiről, olyan eseményekről, élményekről vagy tanárokról, amelyek vagy akik fontosak voltak számukra.

Kedves volt diákunk! Ha te is szívesen megosztanál hasonló emlékeket, írásodat küldd el a trkktln@yahoo.com e-mail címre. Bemutatkozásként egy aktuális fotót kérünk, a ballagásod évét, elvégzett tanulmányaidat és azt, hogy jelenleg hol dolgozol, milyen beosztásban. Köszönjük!

HEGYI ISTVÁN

Ballagás éve: 1991

Tanulmányok: Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár

Munkahely: Gyöngyvirág utcai Református Egyházközség, Sepsiszentgyörgy, lelkipásztor

A 2-es sz. Ipari Líceum építészeti osztályából, ahová a nyolcadik osztály utáni sikertelen felvételi miatt jutottam, 1990 januárjában az akkor indított magyar tannyelvű filológia osztályba jelentkeztem, majd a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákjaként érettségiztem 1991-ben. Viccelek néha, hogy „gyors- és gépírónői” képesítésem is van, pedig sem gyors-, sem gépírónő nem lettem.

Jó lenne most azt írni: „négy csodálatos évet töltöttem szeretett iskolám falai között”. Ez két okból sem felelne meg a valóságnak. Először azért, mert ebből három év nem a jelenlegi Mikes falai között telt el. Másodszor azért sem, mert a négy líceumi évem több mint felét román tannyelvű osztályban töltöttem, ahol hiányos román tudásom eléggé megkeserítette az életem. Pedig akkor is kitűnő tanárok tanítottak, és nagyszerű osztálytársakkal ismerkedhettem meg. Egykori osztályfőnökünk, Ravasz József tanár úr fizikaóráira ma is szívesen emlékszem. A Salamon András és Nagy Enikő vezetésével tartott kora reggeli „fakultatív” magyar nyelv és irodalomórák kötetlensége is nagy hatással volt rám.

Mindig büszke voltam, hogy a reformátori egyházaknak nagy szerepe volt az erdélyi közoktatás elindításában. Viszont nem mérlegeltem igazán azt, hogy milyen értéket képvisel egy-egy iskola, líceum. A sikertelen felvételi vizsga miatt eleinte inkább kényszerűségnek tűnt, hogy hol folytatom. Ma már büszke vagyok, hogy én is a Mikesbe jártam!

Az 1989-es forradalom után, januártól a magyar nyelven induló filológia osztályba iratkoztam át. A régi osztálytársak és iskolatársak mellé teljesen ismeretlenek is jöttek. Nagyon fiatal, de igen céltudatos új osztályfőnök, Török Katalin vezetésével jött létre az új osztályközösségünk. A magyartanár oszinak nem volt könnyű dolga. A román tannyelvű osztályból érkezők esetében elég sok lemaradást kellett pótolni. Ráadásul mi igen sokszor szerettünk volna lazítani gyeplőn, és kitörni a jól meghatározott keretekből. Következetessége mellett emlékezetes és megtisztelő, hogy felnőttként kezelt, holott mi nem mindig viselkedtünk akképp.

A magyar és román tannyelvű osztályok - eleinte úgy tűnt - jól megfértek egymás mellett, de a háttérben már új intézmények létrejötte érett. Diákként megalázónak éreztük, hogy a többségben lévő magyar osztályoknak kell épületet váltani. Nem sejtettük, hogy maradék egy iskolai évünk alatt új csodák várnak ránk a „Faipari” épületében. Számomra ott lett MIKES a Mikes! Ott éreztem meg én is, hogy az iskolák felettébb szükséges voltáról szóló értekezésében Apáczai Csere János jóval többre utal a tanítás és tanulás révén megszerezhető tudásnál. Hiszen az iskola a közösséget jelenti. Az osztálytársak, az évfolyamok, a nemzedékek közösségét. Az iskola barátságokat is jelent, hétköznapi vagy különleges találkozásokat órákon és szünetekben, könyv és zene mellett, újságszerkesztés közben, tantárgyversenyeken, vetélkedőkön, kirándulásokon.

Az egykori, elveszített iskolaépület tágas udvarához, kertjéhez képest meglehetősen szűkös új tereknek köszönhettük, hogy szünetekben zsibongtak a folyosók, a barátságokat, szerelmeket szülő találkozásokat nem lehetett kikerülni. Tudom, hogy minden iskolai folyosó és osztályterem élményeket kínált és kínál ma is, majd emlékeket ébreszt. Nekem ezt a Mikes adta. Hálás vagyok érte, és bízom benne, hogy a mikeses lányom is hálás lesz majd, amikor ugyanabból az épületből elballag, ahonnan én 33 évvel ezelőtt. VIVAT ACADEMIA!